WakeUp Magazin

Álljuk a sarat és nem adunk a fotelkommentelők véleményére – újabb interjú Tóth Ákossal

Két hét után, mintha kicsit hátrébb lépett volna az Age of Hope Alapítvány.  Átadta másnak a stafétabotot?  Elfáradtak?  Meddig és hogyan lehet jól segíteni egy olyan helyzetben, ami jelenleg kilátástalannak tűnik, ahol az asztrológusokon kívül, akik április 5-ig jeleznek háborús csillagállásokat, senki nem mer ígérni semmit.  Mit csinál most Tóth Ákos és az alapítványa?  Hogyan látja a helyzetet és mit vár?  Pagonyi Adrienn kérdezett.

Hirdetés

Kicsit mintha visszavonultatok volna, vagy csak mások lettek hangosabbak?

Látszólag talán visszavonultunk, de a háttérben komoly munka folyik.  A határon továbbra is nagy a nyomás, folyamatosan tartjuk a polgármesterekkel a kapcsolatot, legutóbb önkénteseket kértek, így akik hozzánk jelentkeztek, átirányítottuk az önkormányzatokhoz, hogy felváltsák a helyieket, akik már jó pár napja talpon vannak.

Eközben továbbra is rettenetesen nagy mennyiségű adomány érkezik.  Ez logisztikailag nagyon leterheli az önkormányzatokat.  Az a kérésem még mindig, hogy mindenki tájékozódjon, mielőtt elindul.  Naponta több olyan telefont kapok, hogy itt vagyok, ott vagyok egy kamionnal és senki nem veszi át a ruhákat.  Hatékonyabb, szervezettebb gyűjtésre volna szükség, mert ez a mai napig kaotikus.

Mi próbáljuk felkészíteni azokat az intézményeket, ahova hosszabb-rövidebb ideig elhelyezésre kerülnek a családok, gyerekek. Céges támogatásokat közvetítünk, több tízmillió forint értékben, így mosógépeket, mikrohullámú sütőket, vízforralókat mindenféle háztartási eszközöket ezeknek a helyeknek.  A szükséges dolgok nagy részét olyan vállalatok szerezték be és szállították, akik még ahhoz sem ragaszkodtak, hogy a nevüket említsük.  Önzetlen, nem marketing fogású segítség az övék. Ez talán apróság, de számomra nagyon fontos és emberi.

Kihívás az is, hogy megszervezzük az érkező gyerekek kórházba juttatását, akik közül sokan rendkívül rossz egészségügyi állapotban vannak, hiszen nemegyszer tizenöt kilométereket gyalogoltak papucsban.  Elég sok a megfázás, a felső légúti megbetegedés.  Hála Istennek, a Balaton parton hatvanhárom gyereket tudott megnézni, ellátni a solymári doktor néni (Dr. Arany Andrea – a szerkesztő).  Ezúton is nagyon szépen köszönjük neki.  Nekik és természetesen a felnőtteknek is gyűjtünk jelen pillanatban a Cseriti boltokban láz- és fájdalomcsillapító gyógyszert, vitamint, egyébre most nincs szükség.

Foto: Age of Hope Alapítvány

Közben tervezzük a jövőt.  Hosszabb távon azon gondolkozunk, hogy milyen gyermektáborokat, programokat tudunk kitalálni, de ehhez látnunk kell azt is, hogy hányan maradnak Magyarországon.

A médiában már jelentkeznek azok a hangok, akik a helyi rászorultakat állítják szembe a menekültekkel.  Miért az ő kutyáik kapnak ingyen veszettségi oltást?  Mi van a hazai mélyszegénységben élőkkel?  Azokkal a rászorulókkal, akik nem csak most, hanem, ahogy a múltkor mondtad, az év 365 napjában küzdenek a megélhetésért?  

Sosem fogom őket elfelejteni. Ennyi.   Én az év 365 napján ebben vagyok, néha kicsit több mindent kell tenni másfelé, de én ugyanúgy ott leszek Borsodban télen, az Age of Hope-pal.  A “fotelkommentelők” véleményére pedig nem kell adni.  Ők azok, akik még egy szendvicset sem kentek meg.  A negativitással nem tudok mit kezdeni. Azt tudom, hogy jó úton vagyok.

Mindamellett ami most akut, az a romák kérdése. Vannak magyar- vagy kettős állampolgárok, lejárt személyi igazolvánnyal, vagy anyakönyvi kivonattal, papírokkal.  Ők nem kaphatnak menekült státuszt, ráadásul útlevél hiányában nem engedik vissza őket.  Ha akarnának sem tudnának hazamenni.  Ez egy olyan helyzet, amivel lesz még problémánk. Főleg, hogy a legrászorultabb emberek mindig a szociális hálót fogják terhelni.  Mindig lesz vele dolgunk.  És várható, hogy ez a hihetetlen nagy lakossági összefogás nemsokára átcsap majd kirekesztésbe és gyűlölködésbe.  Ez egy szomorú, de valós tapasztalat.  

Özönlenek a hírek minden platformon.  Ha az ember nem a médiából akar tájékozódni, honnan tud hiteles információt szerezni?

A partnereinktől, jellemzően.  Itt is, mint az egész éves alapítványi munkánkban, visszakanyarodunk a kollegáinkhoz, az emberekhez.  Egy önkormányzat, egy szociális intézmény vezetője, egy védőnő, egy orvos hiteles információt tud adni arról, hogy milyen technikai eszközökre van szükség az intézménye számára, ahhoz, hogy el tudja látni a feladatát.  Ezek alapján tudtunk mi is a napokban több száz kilogramm tisztálkodó és tisztítószert, babaápolási holmit, közel 1000 db párnát, paplant, takarót, törölközőt közvetíteni.

Aggasztó hírek érkeznek a pályaudvarokról, nincs elég mobil WC, nem megfelelő a transzfer, sokan hryvniával érkeznek, amit nem tudnak beváltani,  tovább utaznának, de nincs forintjuk.  Ezek kisebb problémák, de ugyanúgy fontosak.  Nincs egy sarok, ahol szoptatni tudnának az anyukák, rendesen tisztálkodni, jó lenne mobil tusoló.  Legalábbis ezek azok az információk, amik a társszervezeteinktől érkeznek, amire nem feltétlen az egyén szintjén kell megoldást találni.

A menekültek és a magánszálláshelyek összekötését nem az alapítványunk végzi, továbbra sem szeretnénk ebbe belemenni.  Egyrészt, nincsen irodánk, nincsen aki felkapkodja a telefont, egész nap úton vagyok, napi 100-150 telefonhívásom van és 40-50 emailre kell válaszolnom.  Ez nem panasz, csak ténymegállapítás, ahogy az is, hogy fárasztó és bőven van vele dolog.

Mi az, ami az elmúlt időszak sikertörténete, ha nevezhetünk ebben a helyzetben bármit is sikernek?

A példátlan összefogás csodálatos.  De valahogy mindig a katasztrófahelyzet üti meg a magyar ember ingerküszöbét.  Nagyon pozitív az is, hogy elkezdtek kommunikálni egymással azok a szervezetek, akik békeidőben nem,  ezt jó lenne folytatni, egymással megosztani az információkat, tapasztalatokat, egymásnak hatékony segítséget nyújtani.  Ne párhuzamosan tevékenykedjünk. Közben még mindig hiányolom a gyakorlati, állami segítséget.

Foto: Canva

Mi lenne az a támogatás kormányzati részről, ami valós segítséget biztosítana?

Ha kommunikálnának egymással az önkormányzatok és a Katasztrófavédelem, az hasznos lenne.  Továbbá, ha az állam ilyen nagy mértékben támogatja az országos segélyszervezeteket, akkor kössenek szerződéseket.  Le lehet adni ezt, vagy bármilyen a feladatot, de az legyen elvégezve. Hozzáteszem, hogy a támogatás összege, a 3 milliárd forint, nagyon jelentős, mindamellett az állami jelenlét úgy általában, ami gyakorlatban egy-két rendőrt jelent a vasútállomásokon, nagyon kevés.  

Többezer tábori ágy van például a Katasztrófavédelemnél, ki sem bontották még őket és azt mondták nem adják oda, mert újak.  Hét éve ott porosodnak, mert várunk valami másra.  A mi háborúnkra.  

A másik fele, hogy hallottunk az adományokkal való visszaélésekről.  Vidéken több politikai párt a választási kampány részévé tenné a tárgyi adományokat, olyan formában, hogy majd egy-egy képviselő kiosztja a rászorulóknak, a saját névjegykártyája kíséretében.  Mondhatnám, hogy szörnyű és felháborító, de  egyáltalán nem vagyok meglepődve és úgy gondolom, nem is ezzel kell foglalkozni, hanem hiteles információk alapján a legtöbb, legjobb minőségű és leggyorsabb segítséget nyújtani.

Mi lesz a következő hetekben?  Mire kell berendezkedni?

Arra kell felkészüljünk, hogy minél több embert tudjunk fogadni kultúrált szálláshelyen.  Szerintem ez a fontos.  Nem hiszek nagy változásban és annyi biztos, hogy az adakozási kedv jócskán le fog csökkenni.  Pedig ilyenkor van, vagy lesz csak szükség rá.  

Egyre több helyen láttam közösségi médiában, hogy cégek, szervezetek, éttermek is beleállnak a helyzetbe, gyűjtenek, meleg ételt főznek és visznek pályaudvarokra.  Elég ez? Mi az, amit az egyén tud tenni, ha segíteni szeretne, mert azt látom, még mindig sokan vannak, akik segítenének?

Záhonyban és a környékén szükség van önkéntesekre, tolmácsokra, a későbbiekben jogászokra, védőnőkre, de a Nyugati pályaudvaron a szervezetektől tud tájékoztatást kérni mindneki, hogy mire van igazán szükség.

Létezik-e vagy láttatok-e akár itthon, akár külföldön olyan jó gyakorlatot egy rendszerre, ami ténylegesen összeköti a segélyszervezeteket, platformot biztosít erre?

Nyolcan-tízen felhívtak az IT szektorból, hogy ők összefognák ezt a kezdeményezést, de az eredmény még várat magára.  Az hogy mi felkerülünk most minden fórumra és bennünket látnak, az remek.  Mindamellett egy kis utánajárással, platform nélkül is mindenki megtalálja az információt, csak az emberek azt szeretik, ami az arcukba van tolva.  Elkényelmesedtünk.  

(A beszélgetést követően készült el a hogysegits.hu oldal, egy non-profit információs platform, ahol a civil önkéntesek megfelelő és kellő tájékoztatást találhatnak arról, miként és hol tudnak szervezett formában segíteni. – A szerkesztő)

Van-e bárki, akit most kiemelnél a társszervezetek, vagy cégek közül?  

A Helsinki Bizottságot most kiemelném, ők azok, aki nagyon sokat tudnak segíteni a jogi, menekültügyi kérdésekben.  Nekünk is van már olyan önkéntesünk, aki ilyen jellegű képzésben részesült, de nem az a cél, hogy mindent az Age of Hope oldjon meg, inkább legyen mindenhova egy telefonszámunk.

Mellettük természetesen, minden szervezet a maga módján teszi a dolgát, noha azt is látjuk, hogy a végeken jelenlévő önkénteseiknek, akik kint állnak, hóban, fagyban, néha még vaj sem jut, hogy megkenjék a saját kenyerüket, vagy igyanak egy forró teát. Mindeközben a szervezet vezetői a kényelmes melegből figyelnek.  Ezzel van bajom.  Nekem fontos, hogy ha viszek valahova önkéntest, az reggel, délben, este enni tudjon, kultúrált helyen le tudjon fürödni, megpihenhessen.  És ehhez pénz, fegyver, paripa biztosítva van, hiszen az önkéntes a legdrágábbat adja, amije van: az idejét.  Nekem szervezetként az a feladatom, hogy ha már az én emblémámat hordja, engem képvisel, akkor belekalkuláljam, hogy ennek van egy költsége és azt hajlandó legyek megfizetni.  Ekkor lesz az önkéntes elkötelezett, ekkor fogja azt érezni, hogy elismerik, megbecsülik, azon kívül, hogy megvalósul az eredeti szándéka: segíteni tud.

Ha segítenél, pénzadományodat ide utalhatod:

UTALÁSHOZ SZÜKSÉGES ADATOK
Név: Remény Kora Gyermekvédelmi Alapítvány 
Számlaszám: ERSTE BANK11600006-00000000-56705485
Közlemény: add meg az email címed

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: email
Megosztás itt: whatsapp
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: linkedin

Ne maradj le tartalmainkról!
Kattints ide és iratkozz fel a WakeUp hírlevelére!

OLVASTAD MÁR?

PROGRAM AJÁNLÓ

CSATLAKOZZ HOZZÁNK

NEKED AJÁNLJUK