A légzés szerepe lelki egyensúlyunk fenntartásában – dr. Márton Csilla

A légzés egy cserefolyamat, amely testi és lelki szinten egyaránt az elfogadás és az adás polaritását foglalja magában. Az életerő energiájának tudatos áramoltatásával változó tudatalatti állapotba kerülünk, testünk szűk határain túllépve valódi identitásunkhoz érkezünk. Ehhez nem kell sok tudás, elég mélyen befelé fordulni, és figyelni. Ebben az állapotban világosan szembesülhetünk elfojtott érzelmeinkkel, problémáinkkal, elrontott mintáinkkal. Dr. Márton Csilla légzésterapeuta írása.

Hirdetés

Sokszor érezzük azt, amikor a főnök hívat, hogy mélyen a mellkasunkban szorít valami. Ez egyfajta félelem, ilyenkor kapkodjuk a levegőt. Gondolatban sorra vesszük a sok kérdést, amit feltehet a főnök, és a sok választ, hogy melyikre mi is a megfelelő. Önértékelési problémáink olyan naggyá válnak, hogy a szív körüli energia megreked, és mellkasi fájdalommá, gócponttá alakul. Ilyen esetekben alkalmazzuk a légzéstechnika egyik fajtáját és rálátunk, hogy honnan ered ez az önértékelési gond, hova vezethető vissza a félelem. Amikor ezt tudatosítjuk, majd integráljuk, helyet adunk az új, tiszta energiának, a helyes minták rögzítésének. 

A terápiában leggyakrabban használt folyamatos légzésnek négy típusát ismerjük:
– A teljes és lassút, amely a tudatosításban az összpontosításra helyezi a hangsúlyt, a gyors és felszínest, amely az intenzíven felbukkanó mintázattal segít szembesülni. 
– A gyors és teljes légzés a „testünkben tart”, nem enged onnan kiszállni, miközben felgyorsítja az integrációt. 
– A normál ritmusú légzést a felbukkanó érzések megfigyelésére alkalmazzuk. 
– Nem utolsó sorban a jó, mély sóhajtó légzés is nagyon fontos és használatos, mivel sokat segít az ellazulásban.

Ehhez kapcsolódóan hadd meséljem el az ökör és a pásztor történetét.

“A pásztor mocsaras vidéken, áthatolhatatlan, átláthatatlan bozótban keresi az ökrét. Végül rábukkan, befogja, nagy fáradtsággal igába hajtja, s a hátára pattanva a kunyhójához indul vele. Ott azután meditációba mélyed, minden elcsendesedik körülötte, és a pásztor „visszatér eredetéhez”. Üldögél derűs csendben és magányban, és nem vágyik a világ dolgaira. Megfeledkezik az ökörről is.  De azután újra kimegy a világba, csakhogy egész lénye megváltozott: „Csupasz mellel, mezítláb indul a vásárra. Testét por fedi, az arca sáros, de hatalmas mosoly ömlik el rajta. Nincs varázslat, nincs csoda, és lám, szempillantás alatt virágot fakaszt az elszáradt fákon.”

Az elveszett ökör az ember belső lényege, amelyet az önmegismerés fáradtságos folyamatában tud felfedezni magában. Sok nehézséget kell legyőznünk, míg végre „igába hajthatjuk” saját lelkünket. Ha sikerül, akkor a meditációban elérjük azt a pontot, ahol újra összekapcsolódhatunk létünk gyökerével. Most már nyugodtan visszatérhetünk a „vásárba”. Testünket por fedi, hisz nagy küzdelemben volt részünk, de új életerő tölti meg bensőnket, mert újra egyek vagyunk önmagunkkal, ezáltal az Univerzummal is. 

Lelkileg egészséges csak az lehet, aki már mert szembenézni tudattalanjával, aki megtalálta a saját ökrét, és igába hajtotta. De ezzel még koránt sincs vége a küzdelemnek. A tökéletes egészséghez hozzátartozik a transzcendenciával való kapcsolat. Az ökör az ember zabolátlan, föl nem térképezett tudattalanja is, tehát az énünk ezt a részét is ismernünk kell a teljes siker elérése érdekében. Az erről szóló japán tusrajzokat is szimbolikusan kell látnunk. – Zen ökörképek, Tacuhiko Jokoo tusrajzai. Az ökör ezeken is az ember fel nem térképezett lelkét jelképezi, a tusrajzokra oly jellemző üresség a rejtett valóságra utal. A rajzot kör zárja körül, ami a tökéletesség jele, amit a bölcs akkor ér el, ha felismeri igazi belső lényét. 

Tehát a légzés egy eszköz az önmagunkkal való dűlőre jutásra, félelmeink elengedésére, tudatalattink feltérképezésére. A levegő éltet, és felszabadítja a valódi énünket, hogy boldogan, és teljes valónkban járhassunk, kelhessünk a világban. A légzésterápia egy eszköz a szabadabb élethez.

Képek forrása: Canva