A traumafeldolgozás és megküzdés monodrámája – Egyasszony a Jurányiban Tenki Rékával

Régi mulasztásomat pótoltam be, és igen, ismét online. Mire nem jó ez az időszak, ugye? 2015 óta játssza Tenki Réka igen hitelesen a Péterfy-Novák Éva Egyasszony című önéletrajzi ihletésű regényéből készült monodrámáját a Jurányi Közösségi és Produkciós Inkubátorházban. Valahogy ez nekem eddig mindig kimaradt, részben azért, mert talán nem mertem megnézni vagy inkább kerültem a témáját. Ugyanis ez a darab cseppet sem szórakoztató, viszont kendőzetlen őszinteséggel beszél olyan traumákról, amikről egyébként nem szokás beszélni, ugyanakkor végig az életöröm sugárzik belőle. – A Kultúrfelelős ajánlja.

Hirdetés

A történetet röviden össze lehet foglalni. Egy diósgyőri huszonéves fiatal házas fiatalasszony első terhességének, szülésének, első gyermekének, házasságának, majd második terhességének, válásának és újrakezdésének története ez. Sok-sok traumával tűzdelve. Az első gyermek születéskori orvosi műhiba miatti súlyos károsodása, a gondozásával kapcsolatos nehézségek, a párkapcsolat emiatti megromlása, a lelkiismerettel való küzdelem a gyermek intézetbe adása miatt, a második baba késői, fejlődési rendellenesség miatti abortálása és halva szülesztése, a férj fizikai agressziója mind-mind olyan trauma, amiből egy nőnek egy is elég lenne egy élet során.

Számomra, egy ideje olvasva-követve Péterfy-Novák Éva közéleti szereplését, internetes aktivitását és határozott véleménynyilvánításait, valamint fontos ügyek melletti karakán kiállását, meglepő volt a darabban szereplő fiatal anyuka naiv tudatlansága. Ennek ismeretében hihetetlenül nagy az a fejlődési ív, amit az író maga bejárt az élete során.

Bár a bemutatott történet több, mint harminc éves, az az orvosi, nőgyógyászi, szülészi hozzáállás, ami kirajzolódik, még mindig masszívan jelen van a kórházakban. A szülészeti erőszak témájáról még mindig nagyon kevés szó esik és a figyelmes néző bizony ebben a történetben is jó néhány példáját fedezheti fel: beöntés, leborotválás, a szülés folyamatának siettetése, fenékpaskolás, arc csipkedés, bizalmaskodás, nő kiskorúsítása, a beteg feje feletti beszélgetés teljesen más privát témákban, a szülőszoba egy átjáróház ahol a szülő nő eltakarás nélkül kiszolgáltatottan fekszik, az újszülött elvétele az anyától, az újszülött állapotának titkolása, csak, hogy a legszembetűnőbbeket említsem.

„Zsuzsi az én pórázom.”

A párkapcsolat a súlyosan sérült gyermekkel kapcsolatos dolgok miatt szép lassan kezd megromlani. A férj nehezen viseli a helyzetet, szégyelli a gyermeket. Tipikus a kapcsolaton belüli erőszak természetrajza is. Amikor a nő elkezd jól keresni otthoni munkával és ennek folyományaként kezd egyre felnőttebben viselkedni, majd egyre többet és határozottabban ellentmondani a férfinak ezzel párhuzamosan egyre nő annak agressziója. A nő bármit csinál, semmi se jó, mindenbe beleköt. A dühkitöréseket persze udvarlási szakaszok követik és elindul ennek a körforgása. A gyermek intézetbe adásának a férfi ellenáll, mert tudja, hogy addig marad a nő mellette, amíg a gyermek is ott van, egyébként már elhagyná.

„Az a rohadt gombóc a torkomból nem akar eltűnni.”

A 35. héten megszakított második terhesség történetét nem részletezem, az maga a borzalom, úgy ahogy van.

„Szabad akarok lenni, élni akarok!”

A sérült gyermek otthoni gondozásával szintén tipikus módon az anya teljesen magára marad, ez alatt az időszak alatt nulla énideje volt, az intézetbe adással furcsa is számára az a szabadság, ami rászakad. Ráköszönt viszont egy új szerelem, és bár szöknie kell otthonról, ha bármit szeretne csinálni, de ekkorra már van ereje meglépni és kivitelezni a válást. Hatalmas jellemfejlődés megy végbe benne a történtek hatására. A főhős felismeri és ki is mondja, hogy soha többé nem engedheti meg, hogy megalázzák. Az új szerelemnek új házasság és egy egészséges fiúgyermek lesz a gyümölcse.

képek forrása: Jurányi Közösségi és Produkciós Inkubátorház

Tenki Réka, aki maga is kétgyermekes anyuka és második gyermeke a premier óta született, erős színpadi jelenléttel, nagy átéléssel és hitelességgel tárja elénk ezt a könnyűnek cseppet sem mondható, megrendítő ugyanakkor felemelő történetet a sokszor igencsak küzdelmes női létről. Több ponton vele együtt fátyolosodik a szemünk, ahogy haladunk előre az eseményekkel. Saját bevallása szerint se tudta volna se elvállalni, se hitelesen eljátszani ezt a darabot, ha nincs az egésznek egy pozitív végkicsengése és nem a minden körülmények ellenére való élni akarásról és életörömről szólt volna a történet.

Zsuzsika: élt 7 évet. A hatalmas elismerés pedig Péterfy-Novák Évának jár!

Az azonos című regény második kiadása már megvásárolható a könyvesboltokban. A tavaszi karantén alatt pedig fejezetenkénti felolvasás is készült belőle, ami az írónő Facebook oldalán érhető el. A darabot a Színház TV-n néztem felvételről, legközelebb 2021. január 30-án látható ugyanitt.

képek forrása: Jurányi Közösségi és Produkciós Inkubátorház