Te is helikopter szülő vagy? – különféle szerepek a gyereknevelésben

Szülőnek lenni sokszor nem egyszerű. Senki se kapja meg a kiképzést se az oklevelet az alkalmasságról mielőtt azzá válik, így menet közben próbálunk jól teljesíteni sokszor bukdácsolva az utunkba kerülő nehézségeken. Manapság megfigyelhető néhány tendencia azon a területen, hogy ki hogyan birkózik meg a kihívásokkal, hogyan kezeli saját szülői szerepét, így elkülöníthető néhány jól beazonosítható szülőtípus is. Az egyik sokat hallott kifejezés a helikopter szülő. Vajon te is ezek közé tartozol? – Zöldhullám – Takács Györgyi írása.

Hirdetés

A helikopter szülőkre jellemző, hogy túlzásba viszik saját szülői szerepüket. Nem csak figyelemmel kísérik gyerekeiket, hanem állandóan szinte felettük keringenek ahelyett, hogy hagynának nekik teret a felfedezésre és arra, hogy maguknak hozzanak létre és csináljanak meg dolgokat. A helikopter szülők negatív hatása gyerekeikre manapság már jól dokumentált. Ez a fajta gyereknevelési attitűd végső soron sikeresen megfosztja a gyereket a saját kompetenciájától. A kutatók azt találták, hogy az így nevelt gyerekek kora felnőttkorra szoronganak, nárcisztikus vonásokat mutatnak, rossz alkalmazkodóképességgel rendelkeznek, sok esetben alkoholisták vagy drogfüggők lesznek, de sorolhatnánk még megannyi más viselkedésproblémát. Nézzünk meg néhány dolgot, ami jellemző a helikopter szülőkre! Ha úgy találod, hogy egyik vagy talán több is rád illik, ne ítéld el magad emiatt, hiszen tudsz rajta változtatni, akár már most. Tudd, hogy csak egy választásra vagy egy totálisan más minőségtől a szülői mivoltod tekintetében. Választhatod azt, hogy úgy neveled, hogy te is és a gyereked is a saját képességei birtokában legyen.

Megcsinálsz olyan dolgokat is a gyerek helyett, amelyekre már maga is képes. Hagyod a gyereked főzni, és takarítani? Rábízod, hogy ő készítse el saját szendvicsét és, hogy töltsön egy pohár italt magának? Vagy állandóan ott keringsz felette és mindent megcsinálsz helyette? Azok, akik túlzásba viszik a saját szülői szerepüket olyan dolgokat is megcsinálnak a gyerekük helyett, amelyekre már maga is bőven képes. Ennek az az eredménye, hogy a gyereknek nem lesz önbizalma se olyan képességei, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az életben boldoguljon. Kupit fog csinálni? Hibázni fog? Elügyetlenkedi? Igen. Néha a gyümölcslé ki fog folyni és az egész padló tiszta kenyérmorzsa lesz. Na és akkor? Ha megengeded, hogy a gyereked magának intézzen dolgokat, azzal autonómiával ruházod fel, amitől önbizalma lesz, így azt közvetíted felé, hogy ő egymaga is képes dolgokat megtenni. Sőt, szerintem ne csak engedd meg neki ezeket a dolgokat, hanem kifejezetten bátorítsd is rá vagy egyenesen várd el tőle!

Te is óvod a gyereked? Minden ártalomtól félted? Megkíméled a választásai következményeitől? Sokan gondolhatják, hogy dehát nem ez a feladatunk szülőként? Ha a saját szülői gyakorlatomra tekintek a gyerekeimmel kapcsolatban, akkor azt látom, hogy egyáltalán nem próbálom őket megóvni mindentől mert az, hogy öntudatuk és önbizalmuk legyen, az valahogy sokkal fontosabb nekem. A valóságban, amit sokan védelemnek gondolnak, az nem más, mint a gyerek feletti kontroll gyakorlása és annak beszabályozása, hogy mi történik az életében. Nos, ha a szülő gyakorolja a kontrollt, akkor könnyen belátható, hogy a gyerek nem fogja, ugye? Ha állandóan védelmezel, gyakorlatilag arra tanítod a gyereket, hogy ne legyen éber. Arra, hogy féljen mindentől, hogy aggódjon minden miatt, hogy kiboruljon. Ehelyett inkább biztonságos teret kellene teremteni számára, hogy kíváncsi lehessen, felfedezhessen és gyakorolhassa saját éberségét. Adj teret a gyerekednek, hogy kockáztathasson és megtapasztalhassa az önállóságot! Így tudod őt felvértezni arra, hogy tudja, mit tud teremteni az életében és hogy mit fog teremteni minden egyes választással.

Neked is az a nézőpontod, hogy tökéletesnek kell lenned, és elvárod a gyerekedtől is, hogy az legyen? Ójaj, hányan beleesünk ebbe a hibába! Ha a saját szüleid is tökéletességet vártak el tőled, ha a tanáraid másokhoz hasonlítgattak a suliban vagy mindig csak azt vették észre, ha valami nem sikerült, ha a barátaid kinevettek a dolgaid miatt, akkor lehet, hogy bevetted azt a nézőpontot, hogy az életben tökéletességre van szükség és lehet, hogy ezért a gyerekeidtől is ezt várod el. Az emberek általában azt gondolják, hogy a tökéletességre törekvés az hasznos, hogy valamiképp ettől jobb ember leszel. Tulajdonképpen ez egyáltalán nem igaz. A perfekcionizmus nagyon káros tud lenni és ha ezt várod el a gyerekedtől, akkor állandóan ítélkezni fog magán és mindig arra fog törekedni, hogy elég jó legyen miközben azt gondolja, hogy sosem elég jó, ráadásul állandóan azt fogja gondolni, hogy nincs igaza sem. Engedd el a perfekcionizmust! A saját és a gyereked érdekében is. Ha rajtakapod magad, hogy ítélkezel magadon vagy hogy azt gondolod, hogy a gyereked nem elég jó vagy a dolgokat nem csinálja elég jól, akkor tedd fel ezt a kérdést: „Mi a jó bennem, amit nem veszek tudomásul?” vagy „Mi a jó a gyerekemben, amit nem veszek tudomásul?”.

Szoktad azt mondani, hogy „mert ezt így kell csinálni” vagy „ezt nem így kell csinálni”? Szóvá szoktad tenni azt, amikor a gyereked nem üti meg az általad elvárt szintet? Ha állandóan a jó és rossz, a helyes és helytelen alapján működsz, akkor ítéletben tartod magad. Megítéled magad, a gyereked, figyelembe veszed más szülők és más gyerekek ítéleteit is. Az ítélkezés a kapcsolatok első számú megrontója. Ítélkezés helyett inkább tegyél fel kérdéseket! „Rendben, ha nem ítélkeznék, akkor mit tudnék? Ez a választás mit teremtett nekem vagy a gyerekemnek? Mit tudunk ezzel kezdeni? Mit tudunk ebből tanulni? Mit tudunk együtt teremteni?”

Amikor a gyerekeknek lehetőségük van megtenni mindazokat a dolgokat, amikre már képesek, amikor arra tanítod őket, hogy legyenek éberek és bízzanak meg a saját képességeikben, amikor lehetőségük van akár elszúrni dolgokat ahelyett, hogy tökéletesen kellene teljesíteniük és amikor nem ítéled meg őket bármit is válasszanak, akkor felruházod őket azzal az erővel, hogy bármijük meglegyen, bármit megtegyenek és bármik lehessenek, amit csak szeretnének. De te, mint szülő, ugyanúgy részesülhetsz mindebből. Teljesen mindegy, hogy téged hogyan neveltek a szüleid, mi lenne, ha a magad érdekében elkezdenéd ezeket a dolgokat gyakorolni? Milyen nagyobb lehetőséget teremtene ez neked és a gyerekednek? Sosincs túl késő elkezdeni! Csak jusson eszedbe, a változástól csupán egy választásnyira vagy!

Képek forrása: Canva