Vérvörös, törtfehér, méregzöld – sok nyertes csata után a háborút is megnyertük!

Pintér Béla és Társulata október 8-án bemutatott legújabb darabjának központi témáját a pandémia és a mai magyar társadalom aktuálisan legnagyobb félelmei és problémái szülték: a klímaváltozás és következményei, például az elsivatagosodás, a cigány kisebbség túlszaporodása, a homofóbia, az egynemű párok örökbefogadása, a családon belüli erőszak, a rasszizmus, a történelem átértelmezése de van benne egy kis vérfertőzés is. Pintér régóta szeretett volna klasszikus témához nyúlni mégpedig az Oidipusz király című drámát színpadra vinni. Mivel eredeti formájában bizony unalmasnak találta, ezért inkább ötvözte ezekkel az égető magyar közéleti témákkal, a sztorit pedig a biztosan távoli jövőbe helyezte, olyan 2200 körülire. A Kultúrfelelős írása.

Pintér Béla napjaink egyik legjelentősebb drámaírója, rendezője és színésze, új darabjait mindig nagy várakozás övezi, ez a mostani sem okoz majd csalódást rajongóinak. Hogy repertoáron marad-e a következő tíz évben, abban nem vagyok biztos, hiszen annyira az aktuálpolitikai helyzetre reflektál, hogy nem válhat klasszikussá, ezzel együtt tökéletes keresztmetszetét adja a mai magyar társadalomnak és látleletét a közéletnek. Az egyént magánéletében egyre közvetlenebbül szorongató politikára Pintér egyre direktebb szókimondással reagál, most már nyíltan kritizál, megmond. Ez egyáltalán nem válik a darab kárára, az egyszeri nézőben azonban beindulnak a reflexek és azon kezd morfondírozni, vajon elveszik-e majd tőle ezek után a fennmaradás lehetőségét is.

Kép forrása: Mészáros Csaba

Pintér a darabot az Újpesti Rendezvénytér színpadára írta, ami a szövegben is hivatkozási alap, és az események annak kétszáz éves lépcsőin játszódnak. Az épületben pedig, mint kiderül, egy ideje már a magyar parlament ülésezik. A Kossuth téri parlament meg romokban. Én még nem láttam Pintér darabot ezen a helyszínen, nekem kicsit szokatlan volt az ő intim darabjaihoz ez a nagy tér mind a színpad, mind pedig a nézőtér méretének tekintetében.

Túlszültünk benneteket!

A darab elkészültét a tavaszi karantén okozta kényszerszünet nagyban elősegítette, sőt, az alaphelyzet is az, hogy a magyarokat a magóra vírus új változata tizedeli. Az operatív törzs sajtótájékoztatójával indít, ahol mindenki maszkot visel, jelen esetben eltúlzott méretű busó maszkokat. Magyarok vagyunk hát, vagy mi. Pintér jövőbeli Magyarországán a fehér magyarok kisebbségbe kerültek a cigányok túlnépesedése és az elsősorban őket tizedelő vírus miatt, így mindenki – a fehér magyarokkal szemben gyakran túlkapó rendőröktől kezdve az egyházi főméltóságokon át egészen az országot már húsz éve kormányzó elnökig – cigány származású.

Devla, ki vagy a mennyekben, jöjjön el a te országod!

 A színészek az ismert, jellegzetes cigány akcentussal beszélik a magyart, a szereplők Devlához imádkoznak, egymással rangtól függetlenül cigány szokás szerint csakis tegeződnek, hiszen mindenki „tezsvíre” mindenkinek. Pintérnek volt pofája hozzányúlni a magyar himnuszhoz és átírni azt, na és belepiszkálni a magyar zászlóba. A magyar történelem nagyjairól is sorra kiderül, hogy bizony mind cigány származásúak voltak, Orbán Viktor például romungro cigány volt. Provokáció a köbön. A darab azonban még véletlenül sem sértő a cigányságra nézve. Ráadásul nem csak őket, hanem a homoszexuálisokat és a zsidókat is előkapja a történetmesélés során.

Kép forrása: Mészáros Csaba

A darab története a már Pintértől megszokott módon több idősíkon játszódik mire kibomlik minden szelete és a végére összeállnak a mozaikok. A sztorit nem mesélem el, inkább mindenki nézze meg az előadást, legyen elég az alaphelyzet. A vírus elleni szérumot az oroszok (nocsak-nocsak) akkor bocsátják a magyarok rendelkezésére, ha az orosz elnök Magyarországon meghalt lányának gyilkosát kézre kerítik. A magyar kormányzó elnök jelenlegi és volt feleségének kiléte körül szövődik a történet és bizony van benne egy-két meglepetés is.

A történet csavaros, közben pedig sokat lehet nevetni a kötelező helyzetkomikumokon, a beszédes elnevezéseken (Dankó Pista Nemzetközi Repülőtér, Rátóti Zoltán Színházi Aréna, Nyugat-Balkáni Cigány Unió, SzaCiDeSz azaz Szabad Cigányok Demokratikus Szövetsége, Harács Miklós MNB elnök, vagy Lepcses Béla titokminiszter) és az olyan odaszúrt motívumokon például, mint a katoliknyákozás, a szabadon engedett trágárság, a friss negatív vírusteszt megléte és a maszkviselés, vagy hogy hová lett a melegbár a Kövér László térről. De azon is, hogy a valaha volt legnagyobb külügyminiszterünk bizony Szíjjártó Péter. Csak, ha valaki nem tudta volna.

Kép forrása: Mészáros Csaba

Pintér legjobban sikerült darabjaiban a vicces könnyed elemeket mindig megfelelő ritmusérzékkel váltakoztatja az olyan kőkeményen nehéz témákkal, amivel a nézőnek beviszi a gyomrost, és bár itt is kiderül egy ponton a vérfertőzés ténye, a gyomros érzésem szerint most elmarad. Ennek a darabnak inkább a frissessége a legnagyobb erénye. A cselekményt a már megszokott módon élőzene kíséri, legvégül az újmagyar himnusz eléneklésével búcsúzik a színészi gárda.

Pintér jónéhány témafelvetésén lehet sokáig gondolkozni még a darab után. Szép, új világ. Ez vár vajon ránk? Vagy ez a világ már itt is van és történik velünk? A darab legközelebb november 6-7-8-9-én látható az Újpesti Rendezvénytér színpadán, amelyre ide kattintva tudtok jegyet vásárolni, a darab adatlapját pedig itt találod.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük