Játsszuk azt, hogy ember vagy!

Másodjára néztem meg Menszátor Héresz Attila színész-rendező Budapest fölött az ég – Angyaltemető című darabját az RS9 Színházban. Annyi mondanivaló, annyi igazság, annyi szíven ütő mondat van ebben a darabban, ami elsőre szinte felfoghatatlan. Wim Wenders halhatatlan klasszikusának, a Berlin fölött az ég című film szerelmeseinek kötelező! A Kulturfelelős írása.

hirdetés

A darabot 2020. január 30-án mutatták be, és pont annyiszor tudták eljátszani, hogy épp kezdett beállni, mikor beütött a karantén. Most, szeptemberben, hosszas felújító próbák után újra látható, és ha a COVID is úgy akarja, látható is lesz még egy darabig. Mondhatnám, hogy csak elvetemülteknek vagy a Berlin fölött az ég szerelmeseinek ajánlom, hiszen a jelenetek, a helyzetek, a szereplők egy része rímel a kultfilmre abban a most már csak három és fél órában, ameddig a darab tart, egy szünettel. De nem mondom, hiszen annyira mai, annyira aktuális, annyira szép és örök érvényűen filozofikus, ráadásul az is érti, aki a filmet egyáltalán nem látta.

Az idő repül, miközben az RS9 Színház minden létező terét bejárjuk jelenetről-jelenetre mi, a közönség, hiszen sétálószínházról van szó, ami egyenest a színház büféjében kezdődik. Jó időben érkezni és helyet foglalni akár egy itallal a kézben, amit aztán majd vihetünk tovább magunkkal. A pandémiára tekintettel csak félházra adnak el jegyet és mindannyiunk biztonsága érdekében végig maszkot viselünk, ahol csak lehet nyitott ajtók és ablakok mellett.

-Milyen lehet elkésni valahonnan?
-Pont olyan, mint időben érkezni!


Menszátor Héresz Attila régi ambíciója volt színpadra vinni a már emlegetett film parafrázisát. Az Anyaszínház színészeivel a mai magyar viszonyok közé ültette a történetet, amelyben Damiel és Cassiel angyalok a maguk időtlen ámde szürke világában megfigyelik, segítik az embereket és közben kihallgatják gondolataikat. A páros végig filozofikusan ütközteti álláspontját az emberiséggel kapcsolatban. Damiel vágyja az emberi létet, csodálja azt, szeretne a véges időben létezni, érezni, megélni dolgokat. Cassiel szerint viszont minden, ami az emberi léttel kapcsolatos, egyáltalán nem csodálatos inkább csupa fájdalom, szenvedés, és mivel az emberek nem tanulnak saját hibájukból, a történelem ismétli önmagát. A lét nem illatok, ízek és érintések ünnepe – tartja. Ami szép, az angyali, ami fájdalmas, az emberi.

Ezzel együtt egyáltalán nem nehéz a darab, mert a filozofikus angyali eszmefuttatások pont jó arányban vannak tagolva a mai budapesti mindennapokat bemutató jelenetekkel és nem egyszer olyan komikumokkal, amiken jót lehet derülni. Erős utalások, kritikus jelenetek vannak a mai magyar társadalmi viszonyokkal és történelemértelmezéssel kapcsolatban, amit most nem fogok részletezni mert nem akarok mindent elmondani a darabról se egy hatvan oldalas elemzést írni. Legyen annyi elég, hogy a történet mindannyiunk számára ismerős helyeken, Angyalföldön (hol máshol?!), a Deák téren, Kőbányán, Csillaghegyen, Rózsadombon vagy a hetedik kerületi bulinegyedben játszódik, ahol hajnalra mindenki boldogra issza magát, de amúgy meg mindenütt rossz a közhangulat.

-Meséljek neked Wichmann Tamás óriási rántotthúsairól?

A darab olyan karakterekkel dolgozik, mint a lecsúszott értelmiségi, akiből hajléktalan lett (történelemtanár történelem nélkül); az öngyilkos zeneszerző, aki soha semmi híreset nem tudott megkomponálni; a valamikori angyalból lett s az életet habzsoló fotós, aki szerint a cigi meg a kávé az valami mennyei; a betegét rutinműtét közben elvesztő sebész, aki eredetileg zenész akart lenni; a matyó prosti politikai gyakornoklány; a nemzeti érzelmű nagymagyar és liberális zsidó összenőtt sziámi ikerpár, akik bár szöges ellentétei egymásnak mégis kénytelenek elviselni a másikat.

-Nem szabadulhatunk a sorsunktól.

Az előadás kritikai éllel mutatja fel a magyar történelem fordulópontjait: István és Koppány konfliktusát, Aradot és Görgeyt, Kossuth és Széchenyi párosát, az Akadémia alapítását, a zsidók Dunába lövetését a rakparton, a holocaustot, a 6:3-as focigyőzelmet, Puskást és Hidegkutit, 1956-ot, Hornt és a határnyitást, a ’89-es rendszerváltást (ami mintha meg se történt volna), a köztársaság kikiáltását a Kossuth téren, Őzét és Latinovitsot, máricus 15-e mai megünneplését, de amúgy meg rohadjon meg Brüsszel is.

-A művészet, az nem öl.

Menszátor Héresz arcunkba dörgöli a mai magyar társadalom rákfenéit: van itt melldöngető magyarkodás, bújtatott cigányozás, direkt zsidózás, rasszizmus, migránsozás, libernyákozás, keresztény hagymáz, szentkoronázás, fake news, biodiverzitás, családon belüli erőszak, depresszió, öngyilkosságok, hazaáruló tudósok, metoo mozgalom, feminácik, utcai drogos fiatalok, koldusmaffia, a lerohasztott és bezáró kórházak na és a biciklisávok problematikája. Ismerős?

-Jobban kéne hinni!
-Miben a fociban?

A sztori gerincét a két angyalon túl Marion, az apja elvárása miatt sebésszé lett és Budapestre költözött lengyel lány kisiklott élete, gondolatai és érzelemvilága adja. Nem meglepő módon valami éteri kapcsolat alakul ki a magát kereső lány és a magát elvesztettnek érző angyal, Damiel között, ami a darab vége felé fizikai valóságot ölt, amikor az angyal emberré lesz.

-Láttam az ő szemével. Mindent láttam, és nem tudok semmit.
-Van történetem, és lesz ezután is.


Legközelebb 2020. október 4-5-6-7-én lesz látható ez a darab az RS9 Színházban.

kiemelt kép forrása: Anyaszínház facebook oldala

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük