Szado-mazót akart, megbilincselt és ribancként használ – avagy miért szeretik a nők a saját vesztüket nézni a filmvásznon? 18+

Évente többszáz milliárdot fizetnek a lányok és asszonyok, hogy a saját megalázásukat láthassák a mozivásznon vagy a tévében, miközben a harcos amazonok pont az elnyomás ellen és az egyenjogúságért küzdenek. Felmerül bennem a kérdés: kik is valójában a feministák ellenfelei? A férfiak vagy a nők?

Korábbi bejegyzésemben, a filmnek nehezen nevezhető 365 nap című „alkotás” kapcsán vetettem fel a kérdést, hogy a feminizmus korában, miért adnak pénzt egy ilyen vacakra, s hogy lehet hetek óta a Netflix sikerlistáján egy olyan celluolid-hulladék, ahol egy nőt elrabolnak, megaláznak, megvásárolnak, majd „tök véletlen” (értsd Stockholm-szindróma) beleszeret a tesztoszterontól túlfűtött maffiózóba, aki amúgy a lelke mélyén egy érző, törékeny férfi. Ezek szerint 2020-ban tényleg minden nő egy Gucci táskával lefizethető ribanc lenne?

A kérdés továbbra sem hagy nyugodni, hiszen ha Föld lakosságának picivel több mint a fele nő, akkor a filmkészítők szerint hamarosan a 4 milliárd kurva bolygóján fogunk élni, tisztelet a kivételnek persze. Durván hangzik ugye? Lehet most fel is húztad a szemöldököd, hogy milyen vulgáris ez a pasi? De tedd a szívedre a kezed! Ha bármelyik filmet láttad a bejegyzésemben felsoroltak közül és csak egy picit is tetszett, akkor ezzel aláírod az állításomat, ellenkező esetben le a kalappal előtted és légy büszke az önértékelésedre!

Forrás: Flickr.com

A jelenség nem új, hiszen a vásznon a nő mindig gyenge volt, amióta világ a világ. Kellett neki egy férfi, hiszen egyedül nem állt meg a lábán vagy ha igen, akkor tuti mellékszereplő volt, özvegy, prosti vagy vénkisasszony (értsd: leszbikus) és a végén meghalt és/vagy boldogtalan maradt. Aztán jöttek az emancipált nők, karrierista dolgozó lányok hada, bár a legtöbb esetben ők is inkább a fakanalat választották az íróasztal helyett. Ahogy sok minden másban, az utóbbi években ebben a témában is elkezdtünk visszafejlődni és újra közelebb kerülni ahhoz a barlanghoz, ahonnan anno az első feminista ősasszonyok földhöz vágták az összegyűjtött bogyókat és helyre tették az urukat.

A visszafejlődés mérföldköve egyértelműen a Szürke ötven árnyalat trilógia a maga alá-fölé rendelő, „nagyiszado-mazo” stílusában közel 400 milliárd forintnyi dollárt termelt és bizony a statisztikák szerint a nézők legnagyobb része nő volt. Ugyanez igaz a Jennifer Lawrence-féle Utazókra ahol a férfi főszereplő, Chris Pratt nem sok lehetőséget adott JLaw-nak arra, hogy új életet kezdjen egy idegen bolygón, inkább felébresztette és pasiválaszték híján beleszeretett. Bevétel:90 milliárd forint.

Forrás: Canva.com

Makai Gábor klinikai szakpszichológus szerint a nők azért szeretik ezeket a filmeket, mert könnyen bele tudják képzelni magukat a főhősnő lelki állapotába.

-Mindenki volt már rossz kapcsolatban, felszakadnak sebek, esetleg éppen egy nehezebb szituációban van valaki, nem beszélve egy esetleges apakomplexusról. Ezek a filmek a maguk sokszor hibás üzenetével és dramaturgiájával jobb esetben segítenek átértékelni élethelyzeteket, esetleg felszínre hozni a személyiség eddig nem ismert oldalát, rosszabb esetben reményt adhatnak egy eleve elhibázott kapcsolat létrejöttére- vélekedett Makai.

Folyt. köv.

Egy Pasi

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük