Én nem tudtam semmit- avagy a sötétség megvéd a felelősségtől?

Megnyomorított lélek vagy a butasága áldozata a náci propaganda miniszter, Goebbels titkárnője? Brunhilde Pomsel vitatott élete manapság aktuálisabb, mint valaha.

Én nem tudtam semmit – hangzott el a Hatszín Teátrum Egy német sors című monodrámájának első percében. A színpadon egy tolószékes 103 éves asszony ül egy hatalmas asztali lámpa alatt, mintha kihallgatnák. Ám a vallomásnak itt már csak erkölcsi tétje van, ugyanis Brunhilde Pomsel nem hisz Istenben, a vérnyomása még jó, a börtönt már megjárta, ő csupán el akarja mondani a saját vélt vagy valós igazát.

Brunhilde Pomsel, Forrás: YouTube/cirkofilm

A 2017-ben, 106 éves korában elhunyt gépírónő azzal lett híres, hogy a Harmadik Birodalom utolsó, felelős tisztséget betöltő személyeként hunyt el, ugyanis a rettegett náci propagandaminiszter, Joseph Goebbels titkárnőjeként dolgozott a második világháború alatt, egészen a megszállásig, miután öt év börtönt kapott.

Pomsel egész életében váltig állította, hogy pontosan sose tudta, hogy mi zajlik a koncentrációs  táborok falai mögött, megosztva ezzel az embereket. Az egyik tábor szerint tökéletes tisztában volt vele, mit műveltek a nácik azzal a hatmillió zsidóval, akik sose tértek vissza a gázkamrákból, míg a közvélemény másik fele úgy vélte, csak feladatokat látott el és pontos adatokat, információkat nem osztottak meg vele.

Forrás: YouTube

Nos, a Máté Gábor rendezésben készült monodráma nem mond ítéletet, annál inkább a Nemzet Színésze, Molnár Piroska játéka. Olyan érzésünk van, mintha ez a halál árnyékában lévő asszony a saját ostobasága miatt vezekelne, mint aki tudta, de nem akart látni mi folyik körülötte, hiszen az életével fizetett volna érte, ha feláll Goebbles mellől. Félelme megrágta a lelkét és a maradékok morzsáiból próbálja kirajzolni élete végére, mit is tett ő valójában. A darab végére megértjük, hogy bármi is legyen az igazság, Pomsel tényleg az életével fizetett, miközben testközelből látta a világégést.

Vajon jár a feloldozás egy olyan asszonynak, aki szerint jó ötlet volt belépni a náci pártba, mert mindenki megtette, miközben a legjobb barátnője egy zsidó lány volt, az egyik kollégája pedig homoszexuális, akit ezért a „bűnéért” kivégeztek? Vajon felelősek vagyok a tetteinkért, ha Goebbles egyik titkos aktájába belelesünk, miközben úgy tudom, hogy a zsidó barátnőmet vidékre vitték dolgozni, mert ott jó lesz neki, legalább is azt mondták? Ha követjük a csordaszellemet, félelemből, brahiból vagy meggyőződésből, bűnösök vagyunk vagy áldozatok?

Brunhilde Pomsel, Forrás: YouTube/cirkofilm

Aki mélyebben szeretne elmerülni Brunhilde Pomsel életébe, az a Goebbles titkárnője voltam című könyvben megismerheti a vitatott életű asszony történetét az Európa kiadó gondozásában

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük