Marczinka Mátyás: “A kirakati bábuk életre kelnek”

Budapest nekem az a város ahol az ember mindent megtehet, és ahol igazán Önmaga lehet. Mégis van bennem egy kicsi gátlás miközben végigmegyek a körúton. Tegnap este ahogy sétáltam haza a kezelőből néztem az embereket és azon gondolkoztam, hogy minden embernek megvan a maga útja ami személyre szabott, de minden útnak a végcélja egy és ugyan az. Marczinka Mátyás írása.

Hirdetés

Jön egy villamos leszáll róla több tucat ember, körülnéz és átmegy a zebrán, majd beleolvad a környezetébe és minden kezdődik előröl. Mindeközben üveges tekintettel néz maga elé. Pont mint egy próbababa aminek a szeméből hiányzik az élet és a csillogás.

Próbál mindenki beilleszkedni valamilyen formában, magára erőltetve azt a sémát amit a mai divat megkövetel ezáltal elfojtva saját érzelmeit. Akinek van egyénisége, ha épp nem engedheti meg magának azt, hogy a legújabb divat szerint öltözzön és megvegye magának a legújabb harapott almás telefont ezáltal kicsit kilóg a sorból az fejét lehajtva megy végig az úton. Ami számomra elkeserítő. Nem kell, hogy a pénz legyen az akadálya annak, hogy saját egyéniséged kialakítsd.

Éppen ezért kérlek, ha van saját egyéniséged meg se próbálj beilleszkedni! Tartsd meg azt a színt amit hordozol magadban és emelt fővel menj végig az utadon, mert TE így vagy igazán értékes! Abban a pillanatban amikor ezeket a sorokat tudatosítod magadban felismered azt, hogy mekkora csoda vagy és elkezded bevonzani azt, amire már régóta vágysz.

Tudd, hogy minden ember útja egyedi, de a célja az közös. Szinte kivétel nélkül minden ember a szeretet keresi, legyen ez a szeretet bármely formája. Az első lépcső ezen az úton önmagam és a világ elfogadása, ez a két dolog nem különbözik egymástól annyira mint első ránézésre tűnik. Ha önmagammal békében élem életem akkor más emberekkel és a világgal is békében élek.

forrás: borítókép